Békéscsaba és Kondoros között
A benzinkút Laci bácsié. Még az ÁFOR-os időkben kezdte kutasként, majd a kilencvenes években vált tulajdonossá. Apránként nődögélt a cég, mára négy kútja van. A négy kútból három működik.
– Valamikor nagy szó volt kutasnak lenni – meséli Laci bácsi. – Mára már tulajdonosnak lenni is nyűg. Hajnalban indulok Ebesről, ott lakom. Leellenőrzőm az ecsegfalvi, a gyomai és a vészői kutakat. Ez napi 300 km, mire hazaérek, legszívesebben csak leülnék a kedvenc sorozatom elé, de ilyenkor jön még csak a papírmunka.
Szabadulnék már a kutaktól. A vésztői kútból kiárulok évi 1 millió liter üzemanyagot, így jön ki nullára. 115 millióért árulom évek óta, de a kutyának se kell. Bezzeg egy kecskeméti kút 450 millióért egy hét alatt gazdát cserélt. Ha Vésztőről elmennek a mezőgazdasági gépek, bezárhatom azt is, mint a kondorosit. Sokadik kereskedő vagyok a sorban, nem tudom, hol vesznek le nagy sápot, de nálam éppen, hogy csak marad valami. Amíg lehetett dohányt árulni és az szabadáras volt, a bevétel felét jelentette. Aztán meg jött egy rendelet a vízbázisok védelméről… Kölcsönt kellett felvennem a kutak korszerűsítésére. A kondorosira is költöttem, az a pénz már nem fog visszajönni. Építik az M44 gyorsforgalmit. Ha ingyen adnám se kéne senkinek…
És csak monda, monda a magét. Majd beült egy R-es rendszámú Ford F150 Raptorba és elhajtott. Én meg biciklire pattantam.
