Szent György-hegy
„Magánterület! Belépni tilos!” – tábla lóg a rozsdás vaskapun. Évtizedek óta zárva, talán már nem is nyitható. Ezt a kaput, a birtok egykori lakója, Ify Lajos plébános gyakorta tárta szélesre a zarándokok előtt. Ha otthon volt, egy magyar zászló felhúzásával jelezte a zarándokoknak, hogy étel és szállás várja őket.
A kapu mögött épületek torzója. Kusza vonalak tömege, mint megannyi vázlat, amelyek befejezésre várnak. Az épületek között az Emmaus, az egykori remete kifosztott kápolnája. Az épület falai megrepedtek, a tető csontvázát a penész eszi. A szétszórt lomok húsából kövér gyom burjánzik és mintha az egykori fonyódi plébános rosszalló tekintetét érezném a tarkómon. Néhány gyors fénykép a harmónium gyűjtemény alig felismerhető darabjairól és a szédítő panorámáról, ami a kápolna tornyából tárul elénk.
Aztán gyorsan ki ebből a kísérteties, baljós hangulatú épületből. Ki a széttépett kertbe, ahol az elburjánzott gyomok közt nyugszik az egykori remete, akinek személyét legendák övezik. A kereszten felirat: „Ludovici memento mori” vagyis „Lajos, emlékezz a halálra!”. A helyi babonák szerint jobb elkerülni ezt a hátborzongató helyet a Szent György-hegyen.
A terület jelenleg romosan, gazosan tengődik. A kápolna nem áll semmilyen védelem alatt, az egyház nem szentelte fel. Mivel magánkézben van, így lényegében még a szemét elhordása is birtokháborítás. A sok szemét és üres üveg arra utal, hogy jobb időben vannak ideiglenes lakói, őket valószínűleg nem zavarja Ify Lajos szelleme
