A hosszabb kerékpáros túrák esetében a 0. nap mindig a felkészülésről szól, ez a nap akár egy egész évig is tarthat. Megtervezzük, hogy mikor, kivel, hogyan, merre? Mennyibe fog kerülni? Mit vigyünk magunkkal?
Krakkó esetében ez a felkészülés nem tartott túlzottan sokáig. A lengyelországi szakasz megtervezését a google mapra bíztam. Próbáltam beszerezni kerékpáros térképeket, de nem jártam sikerrel. A google viszont Magyarországgal és Szlovákiával ellentétben tudott kerékpáros útvonalat tervezni lengyel viszonylatban. A lengyel szakaszt illetően Zakopane útba ejtése volt csak biztos, ezért így meglehetősen improvizatívra sikeredett az útvonalterv.
Szlovákiában a széles, lassúfolyású Vág mellet terveztünk hazatekerni, érintve az egykori magyar városokat: Zsolna, Trencsén, Nagyszombat, Pozsony. Találtam egy „Cykloatlas Slovensko” című térképet 1:75 000 felbontában, lengyel, német, angol, szlovák, cseh és magyar nyelvű jelmagyarázattal. Az ajánlott kerékpáros túraútvonalakat sárga, zöld, kék és piros színű „C” betűvel jelölték, az útvonal nehézségétől függően – természetesen a piros a legnehezebb. Az már csak a terepen derült ki, hogy meglévő alacsony forgalmú utakat és földutakat jelöltek ki túraútvonalnak. Olyan volt, mint idehaza a Kastélytól-Kastélyig (Keszthely-Fertőd) hangzatos elnevezésű 13. számú túraútvonal. Szlovákiában is néhány tábla kihelyezésével oldották meg a túrakerékpározás kérdését.
Az elején tartottam a két ország közlekedési moráljától. Magyarországon, ha nem muszáj, nem megyek főútra kerékpárral, ha van rá lehetőség, inkább kerülök. Egyszer mentem rá a 86-os főútra, 15 km erejéig Mosonmagyaróvár-Jánossomorja szakaszon. Ezt az utat a helyiek autópályaként használják, már ami a sebességhatárokat illeti. Volt ott minden az autósok részéről: duda, kiabálás, anyázás, leszorítás stb. Lengyelországban a mögöttem érkező autós lassított, ha a szembejövő forgalom miatt nem tudott elmenni mellettem. Lassított, majd miután lehetősége volt rá, 1,5 méter oldaltávolságot tartva kikerült. Szlovákiában megelégedtek 15 centivel, de itt is inkább lassítottak és nem éreztem veszélyeztetve magam, mint Magyarországon. Veszélyeztetve egyedül a Fátrában éreztem magam, egy medvének köszönhetően a vadkemping alkalmával.
Tehát megvolt (nagy vonalakban) a kerékpáros útvonal. A költségek csökkentése miatt az éjszakai szállásokat kempingbe, illetve vadkempingbe terveztük. Az túra időpontját ezért a nyári hónapokra tűztük ki. A vékonyabb hálózsákomat vittem mert, kisebb helyet foglal és különben is nyáron meleg van. Meleg volt, sőt a déli órákban elviselhetetlenül meleg. A hegyekben viszont hajnaltájt tíz fok alá süllyedt a hőmérséklet. A hajnali lehűléssel nem számoltam, de szerencsére vittem magammal hővisszaverő fóliát, ami kicsit zörgött ugyan, de hajnalban jó szolgálatot tett.
Mire kialakult az útvonal, a szállás és az indulás időpontja is tisztázódott, a túrára jelentkezők közül már csak a keménymag maradt. Gorcsev Iván, Wagner úr és szerény személyem. A személyi kérdések tisztázódása után már csak egy kérdés maradt: Hogy jutunk el Krakkóba? Mivel nincs túlságosan messze, a költségek minimalizálása miatt a vasútra esett a választásunk. Ha már vasút, a MÁV tűnt kézenfekvő megoldásnak. Fel is hívtam az ügyfélszolgálatot. Kiderült, hogy több vonat is indul Budapestről, de kerékpárt nem lehet feltenni egyikre sem. Ezt egy kicsit furcsának találtam, mert az elvira.máv-start.hu vasúti utastájékoztatás honlapon szerepel a vonat szolgáltatásai között a kerékpárszállítás. Mindegy, ha nem, hát nem. Keresnem kellett másik megoldást. A választásom az ÖBB-re esett. Bécs-Krakkó 7 óra menetidő (Budapest-Krakkó 10 óra menetidő) és kerékpárt is fel lehet tenni és délután jut még idő városnézésre. Szerencsére az osztrák határ mellett lakom, Bécs kerékpárúton 80 km. Ha kitekerek Nickelsdorfba (10km), és ott szállok vonatra, egy óra sincs Bécs. Inkább ezt a verziót választottuk.
