Éjszakai Fertőtekergő

Valahol az internet bugyraiban akadtam rá egy éjszakai Fertő tó kerülő túrára, Ancsa és Balázs szervezésében. A túra Hegykőről indul, Fertőrákos, Illmitz, Fertőújlak érintésével aztán Hegykőn ér véget, ünnepélyes szalonnasütés keretei között. Mörbischnél kompos átkelés a Fertő tavon, és még némi csillaghullás is be volt ígérve.

Vonzott az éjszaka. De mit kezdjek 60 kilométerrel? Megszületett a nagy ötlet: Hegykőig is kerékpárral megyünk. Ausztrián keresztül túl könnyű lett volna. Kiváló minőségű kerékpárutakon eljutni odáig nem kihívás. Végig verekedni magunkat a Hanságon! Na az igen! Az már valami.

Mivel a túra kezdete este nyolcra volt meghirdetve, az indulást délután négyre terveztük Mosonmagyaróvárról. Wagner úr erősködött, hogy ő is jön velünk és pontban négykor legyünk a háza elött. Mi ott voltunk. Ő nem. Kapkodva megejtettünk néhány telefonhívást:

– Hol a búbánatban vagy?

 – A Pötyiben. – A Pötyi, egy jobb napokat is látott borozó, Wagner úr házához közel.

Történt ugyanis, hogy Wagner úr kora reggel elindult bevásárló körútra, hogy pótolja a háztartásában megfogyatkozott holmikat. WC papír, sampon, felvágott, pékárú, sárgarépa, néhány szem burgonya stb.

Eltekertünk a Pötyibe. Wagner úr ekkor már nem volt szomjas, de ragaszkodott az eredeti tervhez, miszerint ő jön velünk.

– Tudod kedves sztrovacsek, nősülés elött állok, nem tehetem meg, hogy ne tartsam a szavam, ha megígértem, hogy megyek, akkor megyek. – De nem ment, csak támolygott.

Egyébiránt Wagner úr már vagy ötven éve nősülés elött áll, csak valahogy az igen kimondásáig sose jutott még el. Némi segítséggel végül is hazajutott, mintha közben józanodott is volna egy leheletnyit. Ráparancsoltunk, hogy ammenyire csak jelenlegi állapota engedi, szedje össze a túrához szükséges dolgait és próbáljon meg a biciklire, a helyes irányba felkászálódni.

Végre elindultunk. Jánossomorján rátértünk a táblával jelölt, elvileg Fertődig tartó kerékpáros túraútvonalra. Ezen az útvonalon a Google Map szerint is el lehet jutni Fertődre. A valóság azonban az, hogy időközben két hidat is elbontottak. Egyet a Hanság-főcsatorna, egyet pedig az Ikva-patak fölül. A két híd híján meglehetősen sokat gyalogoltunk a tarlón és a szántóföldön.  

Wagner urat nagyjából tíz kilométereként visszasegítettük a nyeregbe. Földúton mentünk a Hanságban, így viszonylag kisebb sérülésekkel úszta meg a hírtelen ötlettől vezérelt, kerékpárról indított tigrisbufenceket. Egy-egy esés után leporolta a ruháját majd vidáman nyeregbe pattant és „Az én rózsám szeme fekete” című nóta kíséretében folytatta útját. Mi örültünk a jókedvének, a horgászok, akik a csend és a nyugalom miatt ücsörögtek a vízparton, már kevésbé.

Sötétedett mire megérkeztünk Hegykőre. Wagner úrban kezdtem felfedezni a józanság szikráját. A gyülekező helyhez közel volt egy büfé, ahol meghívtam egy kávéra, a további józanodás reményében. A kávétól vérig sértődött és aznapra minden kapcsolatot megszakított velük. Így a meghirdetett túrát, amiért valójában mentünk Wagner úr nélkül kezdtük meg.

Az éjszakai tekerés nekem nagyon bejött, az éjszakai hajókázás szintén. A beígért hulló csillagnak valahogy nem akaródzott aznap éjjel lehullani, de az égen maradt csillagok látványáért megérte. Körülbelül 200-an indultunk. Megvártuk míg lement a nap és útra keltünk a fertő-parti kerékpárúton. Fertőhomok irányába tekerünk, Hidegség és Fertőboz után Balf következett, majd Fertőrákos után érkezünk a mörbischi kikötőbe. Itt kompra szállunk és áthajózunk az Illmitzre. Innen újra bringával folytatjuk utunkat. Sarród, Fertőd és Fertőszéplak érintésével tekertünk vissza Hegykőre.

Voltak szakaszok, ahol lezárták a forgalom elől a közutat és tudtunk egymás mellett gurulni. Ahol volt rá lehetőség, ott a bringautat használtuk. Végig nemzeti parki övezetben haladunk. Sajnos nem tudtam képeket készíteni menet közben, figyelnem kellett az előttem lévő biciklisekre.  A sötétben, kilométerekre elnyúló, kanyargó hosszú piros hátsó lámpákból álló kígyó remek látványt nyújtott. Nem csak a szervezők, a résztvevők előtt is le a kalappal. Figyelmes volt mindenki, vigyáztunk egymásra. Látni ugyan vajmi keveset láttunk, de folyamatosan kommunikáltunk egymással és biztonságos távolságot tartottunk egymástól. Egyfolytában hallani lehetett a másikat: “Balról melletted!” “Lassítok!” “Megállok!” “Élesen jobbra!” „Oszlop!” „Gödör!” Mire beértünk Hegykőre, már parázslott a tűz és kezdetét vette a szalonnasütés. A szervezők gondoskodtak szalonnáról, nyársról, tűzről, kenyérről és hagymáról.

Wagner úr másnap hajnalban került elő néhány órával célba érkezésünket követően. Egy végtelenül türelmes rendező kísérte be a célig, állítása szerint Wagner úr Fertőrákosnál már látta az utat és Fertőújlaknál meglepően józan volt.

Hazafelé Mosontarcsán pinetünk egyet, ekkor derült ki, hogy Wagner úr az egész túrán cipelte magával a délelőtti beszerzőkörútján vásárolt holmikat. WC papír, sampon, felvágott, pékárú, sárgarépa, néhány szem burgonya stb.

About the author

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük