Sokféle módszert kipróbáltunk már:
Volt a kétautós – a túra kezdő és végpontjánál egy-egy személygépkocsi.
Tömegközlekedés – rövid, egynapos túra esetén.
Vadkemping – sátorcipeléssel, többnapos túra esetén.
Szállásfoglalás – szintén többnapos túra alkalmával.
Bivakolás – erdőben alvás, függőágyban.
Most új ötlet fészkelte be magát a fejembe. Mi lenne, ha az öreg Toyota Hiace furgonommal mennénk, és abban aludnánk éjszaka. Több előnye is lenne:
1. Fedett – esőben ez kimondott előny a bivakhoz képest.
2. Biztos pont – hacsak el nem lopják, de hát kinek kellene egy 22 éves, leharcolt szívódiesel. Ott van, ahová letámasztottuk. Megvár minket. Nem vagyunk időhöz kötve, mint a tömegközlekedés esetén. A szállásfoglalásos verziónál sem lenne kimondottan boldog a vendéglátónk, ha hajnali egy órakor vernénk fel legszebb álmából.
– Csókolom! Megjöttünk! – felkiáltással.
3. Teherhordó – némi túlzással a fél lakást magunkkal vihetjük, elbírja. Sok gondunk volt, főleg többnapos túra esetén a hátizsák súlyával. Igyekeztünk csak a legszükségesebb holmikat magunkkal vinni, de így is mindig 14-15 kiló környékére sikerült feltornászni a hátunkon cipelendő terhet. Most a poggyász jó része az autóban maradhat. Október végéről lévén szó, vihetünk akár két hálózsákot is. Derékaljat, kispárnát, tartalék ruhaneműt bőrig ázás esetére. Magunkkal vihetünk több napi hideg élelmet, vagy akár egy camping gázfőzőt, nem gond, a kocsiban elfér.
Ez volt az elmélet. Most lássuk a gyakorlati megvalósítást:
Péntek reggel Gorcsev Iván és jómagam kirobbantunk a gyárkapun. – Folyamatos három műszakban dolgozunk, egy hónapban egy szabad hétvégénk van, ezt vétek alvással tölteni. – Nyolc óra felé értünk Zircre, innen 09:50-kor indult busz Jásdra. Későn kezdtünk bele a túrába, ráadásul korán fog sötétedni. Ez a 16 kilométer bőven elég lesz erre a napra.
A buszmegállótól az első utunk a kocsmába vezetett. Ott volt a kéktúrás bélyegző. A bisztróval szemben, találtunk egy nagy parkolót és közkutat. El is határoztuk, hogy este visszahozzuk ide az autót és majd reggel innen indulunk tömegközlekedéssel Fehérvárcsurgóra.
Nem messze a falutól található a Jásd-Szentkút zarándokhely. Szentkút hazánk egyik Iegrégibb ma is virágzó szent helye. A vaskortól áldozóhely a szomszédos földvár (Márkusvár), ahol a pogány magyarok áldozatokat mutattak be isteneiknek. A legenda szerint: Jásdi Péter (jásdi= jás-jaas-javas=Javas Péter) remete itt vezekelt bűnéért. Ide járt imádkozni, de a nagy szárazság kiszárította a patakot, ahonnan inni szokott. Egyik éjjel álmában megjelent Szűz Mária, karján a kis Jézussal, hogy megmondja, hol ásson, ahol majd forrásra talál. Egész héten dolgozott, eredménytelenül. Szombaton, amikor kimerülve a kidobált földre ülve a rózsafüzért morzsolta, a rózsafüzér Mária érme beleesett a kiásott gödörbe, ahol ekkor víz fakadt. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet elfutott Tésre, hívta az embereket, hogy olthatják már szomjukat. A kúthoz jövők között egy sánta is volt, akinek a víztől meggyógyult a lába. Azóta jár ide béna, néma és a sok-sok Mária-tisztelő messze földről. Ezután alakult ki Jásd község, Jásdi Péter nevéről Jásdnak nevezve.
A Szentkút után a Gaja-patakkal párhuzamosan haladtunk. Miután sikerült száraz lábbal átkelni a patakon, egy vadászlesnél megebédeltünk, alig pár méterre a Vadalmás-réti táborhelytől. Nem néztük a térképet, a hasunk a vadászlesnél jelzett, tehát ott ettünk. A Vadalmás-réti táborhely után előszedtük a térképet, (jobb későn, mint soha) és úgy döntöttünk, letérünk a kékről. A Vadalmás-forrás felé, majd a kékkel párhuzamosan a Római-fürdő szurdokban haladunk tovább.
A Római-fürdő szurdokban most nem volt víz, ezért szó szerint benne haladtunk. A szurdokból láttuk 15 méter magasan Savanyú Jóska barlangját. A barlanghoz vezető turistaútjelzés mellett egy tábla hirdette, hogy „az út zárva van”, és különben is életveszélyes. Ha arra mész, leesel és meghalsz. Na, ez a szöveg felhívás volt Gorcsev számára. Naná, hogy megpróbálta. Ha nem a munkahelyen kapott munkavédelmi bakancs van rajta, talán még sikerül is neki. Szerencsére néhány méter után belátta, hogy a nem pont sziklamászáshoz tervezett lábbeliben bármikor megcsúszhat, ezért inkább visszafordult és nem erőltette tovább.
A Bakonyban túrázva lépten-nyomon olyan barlangokba, kőfülkékbe botlunk, ahol a legendák szerint betyárok bujkáltak. Ezek a betyárok voltak a 18-19. század szuperhősei. Erejük, akár a medvéé. Gyorsaságuk, mint a macskáé. Bátorságuk a farkasé. Igazságosak, mint Mátyás király és ráadásul a puskagolyó sem fogja őket. Valójában Savanyú Jóska tizenévesen megverte és kirabolta a saját apját, majd feltört egy úri borospincét. Az eset után merev részegen kapták el és hét hónapot ült a veszprémi várbörtönben. Valószínűleg a puskagolyó tényleg nem ártott neki, sohasem tudták fegyveres rajtaütésben lefogni. Mindig akut alkoholmérgezéses állapotban szállították fogdába, mígnem a legutolsó alkalommal életfogytiglani fegyházbüntetéssel jutalmazták.
A Római-fürdő vízesés már a rómaiak idején is fürdőhely volt, most azonban száraz lábbal másztunk fel a sziklákra, hogy innen már a kékjelzésen folytathassuk utunkat Bakonynána felé.
A kék nem visz be Bakonynánára. A pecsét egy kedves kis pihenőnél van a falu végén.
Bakonynána
Bakonynána után kereszteztük a Gaja-patakot, átkeltünk néhány nevesincs vízfolyáson. Ezután értük el Veimpusztát. A szocialista rendszerek egyik fő jellemzője a mindenre kiterjedő központosítás volt. Ez néhány esetben racionális elképzelés volt, máskor viszont jól működő intézményeket tüntetett el és olvasztott egy rosszul gazdálkodó szervbe. Legjobb példa erre Veimpuszta esete. Itt még a 60-as évek közepén is majdnem kétszáz ember élt, volt boltja, italboltja, tagiskolája, orvosi rendelője, majd 1966-ban nem kis költséggel bevezették a villanyt. Ezután 1970-ben az itteni ágazatot felszámolta a gazdaság, és megkezdte az emberek elköltöztetését is. 1972-re már csak 18 család élt itt, majd ők is elhagyták a helyet. Hamarosan már csak az épületek maradtak a pusztán, majd azok is romba dőltek, ugyanez a sors várt Flóramajorra, ahová sohasem jutott el az elektromos áram. Nagyesztergár tekintélyes múltra visszatekintő külterületei megszűntek lakott helynek lenni.
Nagyesztergáron, a falu szélén egy kisboltban kaptunk kávét. Szusszantunk egyet, aztán felvettük a láthatósági mellényünket. Innen Zircig a 8216-os Zircet és Mórt összekötő forgalmas aszfaltúton voltunk kénytelek gyalogolni és már kezdett sötétedni. Szerencsére gyorsan beértünk Zircre. Zircről immáron autóval visszamentünk Jásdra, ahol az éjszakát töltöttük.