Úgy döntöttünk, hogy amikor csak jól esik, megyünk néhány kilométert a kéken. Na, most jól esett. Volt rajtam esőköpeny, vízálló cipő, mégis csurom víz lettem. A tanulság persze nem az, hogy ne induljunk el, ha esőt jósolnak a meteorológusok, hanem hogy legyen nálunk hasi-tasi (övtáska). Ugyanis csak az ebben lévő dolgok maradtak szárazok.
Hajnalban vonattal indultunk. Ketten. Fogy a társaság. Hol van már a kezdeti öt fős csoport? Szóval: „Megfogyva bár, de törve nem” elindultunk vonattal, majd busszal Hosszúperesztegre. Eddig volt már egynapos túra autóval, többnapos túra sátorral, most megpróbálkoztunk szállásfoglalással. A sétát négy napra terveztük, az első megálló egy sümegi kemping.
Megérkeztünk Hosszúperesztegre, a buszmegállóban vastagon bekentük magunkat napolajjal. Itt még tűzött a nap, semmi jele sem volt a beígért esőnek.
Hosszúpereszteg 
Hosszúpereszteg
Elindultunk. Hosszúpereszteg után egy darabon műúton gyalogoltunk, szerencsére fákkal szegélyezett műúton. Itt találkoztunk egy sorstársunkkal. Ő Pereszeg felé kutyagolt, kb. két hónapja volt úton, tehát már csak száz-egynéhány kilométer volt neki hátra a kéktúrából. Elmondta, milyen előnyét-hátrányát látja, hogy egy szuszra teljesíti a kéket. Nekünk nincs lehetőségünk két hónapra szabira menni, telesen esélytelen. Elbúcsúztunk, mindenki folytatta a saját útját.
Műút 
Szajki-erdő
Szerencsére hamar beértünk a Szajki-erdőbe. Jobban szeretem az erdőt, mint a műutat. A Szajki-tavakig gyorsan telt az idő. Itt találtunk lángossütőt. Jól belakmároztunk. Majd egész nap az agyonhasznált sütőolaj liftezett fel-le, végül sikerült bent tartani.
Szajki-tavak 
Szajki-tavak
Innentől folyamatosan léptünk át egyik megyéből a másikba, majd vissza. Vas, Zala és Veszprém megye határán vezetett az utunk. Fakitermelés miatt néhol útelterelés volt. A kék helyett a cikláment követtük 😊.
Valahol az Öreg-erdő mélyén szakadt le az ég. A legnagyobb problémát a cipőnk beázása jelentette. A vizes cipő és zokni okozott néhány vízhólyagot, és másnap reggel se nagyon akaródzott belebújni a hideg, nyirkos bakancsba. Ötvösnél megküzdöttünk a bélyegzővel. Hogyan lehet szép lenyomatot készíteni szakadó esőben? Végül aztán inkább mi áztunk egy kicsit, de a pecsételés tökéletes lett.
Öreg-erdő 
Öreg-erdő 
Öreg-erdő 
Öreg-erdő 
Öreg-erdő
Ötvös után megint műút következett. Az úton egy autós direkt a mi kedvünkért megfordult és felajánlotta, hogy elvisz Kisvásárhelyre, majd onnan Sümegre. Megköszöntük a kedvességét, de elutasítottuk az ajánlatot, mondván, hogy az csalás lenne és különben is kemények vagyunk, mint a kád széle. Néhány perc múlva az időjárás még zordabbnak mutatkozott és néhány villám is tiszteletét tette a környéken. Lehet, hogy mégiscsak el kellett volna fogadni a fuvart?
Kisvásárhelyen a haranglábnál volt asztal, viszont az eső még esett, de megoldottuk, sikerült olvasható lenyomatot készíteni. Irány Sümeg! Beértünk Sümegre. Az eső elállt, a vár meg túl magasan volt ahhoz, hogy ázott ürge üzemmódban még oda is felmásszunk. Megcsodáltuk a Sümegi Református és Evangélikus közös templomot. Többen ajánlották, hogy ha már arra járunk, nézzük meg a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplomot is, de átázva, jónéhány vízhólyaggal gazdagodva az egy kilométeres kitérő is lehetetlen küldetésnek tűnt.
Sümeg 
Sümeg
Megérkeztünk a kempingbe. A szállásadónk kötelességének érezte, hogy különféle adomákkal szórakoztasson bennünket. Mi viszont nem voltunk jó hallgatóság. Kókadoztunk a fáradságtól és csak enni, fürödni és aludni akartunk.
Kemping
