Kitörés 35

Januárban minden különösebb felkészülés nélkül nekiestünk a Kéktúrának, ennek meg is lett az eredménye: még mindig vacakol a térdem. Óvatosságból nem a 60 kilométeres szakaszra neveztem, hanem csak a 35-re. Ezt már végicsináltam két éve, úgy gondoltam, most is menni fog. Egy fityfenét! 25 km után már annyira fájt, hogy fel kellett adnom. Perbálnál buszra szálltam és hazamentem.

Nem bántam meg, hogy elindultam és az út nagy részét bicegve kellett megtennem. Az élmény megért némi fájdalmat. A Kitörés túra az extrém túrák közé tartozik. Éjjel sötétben kell végig menni az úton. Február lévén az időjárás sem éppen barátságos, bár idén kifejezetten kedvezőnek volt mondható és az éjszakai fagy is jól jött – megfagyott a szántóföld és nem kellett sarat dagasztani.

A pontőrök most is, mint eddig minden évben, korhű egyenruhákban, korabeli járművek, használati tárgyak, fegyvermásolatok között már-már legendássá vált egyedi bélyegzőkkel igazolják a részvételt. Az ezernyi fejlámpa pislákoló fénye mutatja az utat. A hagyományőrzők átnedvesedett nehéz posztókabátban, teljes menetfelszerelésben bandukolnak el mellettem.

A térdem miatt lassan haladok és bicegek. Némelyik megáll, hogy megkérdezze bírom-e még és hogy adjon-e fájdalomcsillapítót. Némelyik bíztat: – Kitartás, testvér! Már nincs sok hátra! – Jól esik a bíztatás, erőt ad. Megyek, mert muszáj. Az erdő közepén nem adhatom fel, mert nem érem meg a hajnalt. Ha megállok, megfagyok. Az út mellett katonasírok, amiket ilyenkor mécsesek, koszorúk és virágok borítanak. Ők negyvenezren nem értek haza 1945 februárjában.

Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka:
“Ha valaki egyenruhát vesz, parancsot teljesít, azzal katonává válik, és honvédelmi kötelezettségének tesz eleget, amiben benne van a haza védelme – a szó legtágabb értelmében a hazáját védi.
A katona kötelességét teljesítette, amikor fegyverrel szállt szembe az ellenséggel, legyen az a Don mellett, a Kárpátok vonalán vagy a Budai Várban. A katonának nem adatik meg, hogy mérlegeljen, miként az sem, hogy fegyveres összetűzésben megválassza a sorsát.
Összességében tehát a kitörés során elhunyt katonákról egyértelműen kijelenthetjük, hősi halottak. És lehet a kérdésen moralizálni, de amíg becsülettel ellátták feladatukat, addig nem vonhatjuk kétségbe, hogy honvédelmi kötelezettségüket teljesítették.”

About the author

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük